3 válasz
Válasz írásaA legnépszerűbb és legegyszerűbb változat a hagyományos csúszó fenekező szerelék. Ennek összeállításához a főzsinórra először egy gubancgátló csövet vagy csúszó karabinert fűzünk, amelybe az etetőkosár vagy az ólom kerül. Ezt követi egy gumigolyó vagy ütköző, amely megvédi a kötést a sérülésektől, végül pedig egy forgókapcsot kötünk a zsinór végére. A forgókapocs alsó fülébe rögzítjük a horogelőkét. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy a hal gyanakvás és ellenállás nélkül húzza a zsinórt a kapás során.
A modern fenekező horgászatban rendkívül elterjedt a method feeder szerelék, amely a halak önakasztásán alapul. Itt a főzsinórra egy lapos method kosarat fűzünk, amelyet egy fixen megszoruló forgókapocs vagy gyorscsatlakozó (quick change bead) állít meg. Ehhez a kapocshoz egy kifejezetten rövid, mindössze 8-10 centiméteres horogelőkét csatlakoztatunk. A csali általában hajszálelőkén vagy csalitüskén helyezkedik el közvetlenül a kosárba gyúrt etetőanyag mellett.
Iszapos mederfenéken vagy sűrű vízinövényzetben a páternoszter, más néven oldalelőkés szerelék a legcélravezetőbb. Ennél a típusnál a nehezék (az ólom vagy a kosár) a szerelék legalsó pontjára, a főzsinór végére kerül. A horogelőkét a nehezék felett 15-30 centiméterrel, egy oldalleágazáson vagy egy speciális T-forgó segítségével rögzítjük. Ennek köszönhetően a felkínált csali nem süllyed bele az iszapba, és jól látható marad a táplálkozó halak számára.
Kérdés feltevéséhez, válaszadáshoz vagy szavazáshoz jelentkezz be.
Bejelentkezés